A tiszaalpári kosár- és vesszőfonás Bács-Kiskun megye kulturális öröksége. A Tisza-menti füzesek vesszejéből már évszázadokkal ezelőtt hasznos termékeket, dísztárgyakat készítettek az ügyes kezű alpáriak. A község közvetlen közelében folyó Tisza melletti erdők, majd a szabályozás után megmaradt vizenyős területek bőségesen szolgáltatták a szükséges alapanyagokat.
Az alpári kosárfonás virágkora a 20. században kezdődött, és a század folyamán az egyik legjelentősebb helyi kiegészítő foglalkozássá, háziiparrá vált. A településen mintegy 400 család foglalkozott kiegészítő megélhetési forrásként kosár- és vesszőfonással.
Kanalas János felmenői a dédapjától kezdve mind kosárfonással foglalkoztak. Elmondása szerint mióta az eszét tudja, kosarat fon, mivel már kisgyerekként is befogták a könnyebb munkákba, amit elbírt a gyerekkéz. 16 éves korára családi körben kitanult egy szakmát, amivel már önállóan munkát vállalhatott. Tiszaújfalun, majd 25 éven át az Alpári Háziipari Szövetkezetben dolgozott, ahol végül az oktatással, betanítással is őt bízták meg. Magas szintű tudását igyekszik minél több embernek továbbadni. Kanalas János a Népművészet Mestere-díjat a népművészet területén kifejtett munkássága és oktatói tevékenysége alapján érdemelte ki.
A kosárfonó hagyomány életben tartása és minél szélesebb körben való megismertetése a célja annak, hogy Kanalas János lassan két évtizede kosárfonó táborokat szervez, néhány esztendeje pedig életre hívta az országos kosárfonó találkozót, ahol minden évben összegyűlnek a szakma mesterei.
Forrás: Tóth Márta, MNVH Bács-Kiskun megyei területi felelős