Ez nem csak kapálás meg öntözés – négy fiatal a vegyszermentes közösségépítés mellett döntött a Pallagvölgyi Biokertben

2023. 10. 11., sze – 10:47

Vegyszermentesen, a permakultúrás gazdálkodás alapelveit követve hozta létre biokertjét négy fiatal szakember a Dunakanyar egyik kis falujában. Kóspallagról csakis a környező településeket látják zöldségekkel hetente, a friss termésekből összeállított dobozaikkal. A lokalitásban hisznek és a közösségteremtésben.

„Az ott a Nagy-Hideg-hegy, a Csóványos, erre meg Márianosztra látszik. A hegyeken túl vannak intenzív szántóterületek, de ezen a részen csak egy-két kertben művelnek. Nincsenek nagy kertészeti területek. Nem véletlen: se a talaj, se a klíma nem túl kedvező” – magyarázza Szilágyi Alfréd, a Pallagvölgyi Biokert csapatának oszlopos tagja a késő nyárinak is beillő októberi napsütésben mutogatva.

A hűvösebb, hegyek által védett helyen rövidebb a szezon. Két héttel később kezdődik és korábban végződik, mint másutt és az agyagos barna erdőtalaj nem a legmegfelelőbb a zöldségek számára.

Ők négyen 2020-ban mégis itt kezdtek hozzá vegyszermentes, ökológiai és permakultúrás elveket szem előtt tartó környezetkímélő és természetbarát biokertjük létrehozásához, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park közepén ellássák magukat és a környező településeket.

„Magunknak akartunk munkahelyet teremteni, a tagjainkat pedig egészséges élelmiszerrel ellátni” – ezt már Kálmán Nikoletta meséli, amikor a kert közepén, a fészer mellett hárman egy-egy ovis kisszékre kuporodunk le. Merthogy az 5500 négyzetméteres kert Kóspallag óvodája mögött húzódik, így a kiselejtezett székeket mi is használhatjuk.

Niki a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (mai nevén MATE) kezdetben természetvédelmet tanult, majd az ökológiai gazdálkodás felé fordult. Frédi ugyanitt ökológiai gazdálkodási mérnökkét végzett. Az egyetem alatt kezdett foglalkozni a permakultúrával, a Magyar Permakultúra Egyesület alaptó tagja. Jelenleg épp doktori disszertációján dolgozik.

A szaktudás a csapat többi tagjánál, Dóczy Istvánnál és Tóth Eszternél is adott. Mindannyian rendelkeznek tapasztalatokkal is az ökológiai gazdálkodás, a permakultúra területén és mindannyian Kóspallagon is élnek. Elkötelezettek.

Minél lokalizáltabban

A terményeket a vásárlók számára rövid ellátási láncon keresztül, dobozrendszerben értékesítik. De nem vásárlóknak hívják őket, hanem tagoknak.

„Ez közösség által támogatott mezőgazdasági forma. Mi közösséget vállalunk velük, fontosnak tartjuk, hogy érezzék, hogy ez nem olyan, hogy bemennek a boltba és leemelnek egy kiló krumplit” – fogalmaz Niki.

Április közepétől november végéig minden héten összeállítanak egy zöldségdobozt, amit a 75 előfizetős tagjuk megkap. A csomagokat csütörtökönként ők maguk szállítják ki Kóspallagon belül, valamint Szokolyára, Nagymarosra, Kismarosra, Verőcére, Vácra és Gödre. Harminc nagy és 45 kis dobozt értékesítenek, havonta 44 ezer illetve 27 ezer forintért.

Mindenki mindig azt kapja, ami épp terem a kertben. „Volt olyan az első évben is, hogy nem volt elég zöldség tavasszal, akkor azt a hetet kihagytuk, annyival kevesebb lett következő hónapban a tagdíj.”

A közösség által támogatott mezőgazdasági forma egy skála. Van olyan, ahol a fogyasztók nagyobb kockázatot vállalnak. „Ha beüt a ménkű, és egy héten nincs zöldség, tönkremegy minden, akkor el kell fogadniuk, hogy elveszett a befizetett össze. De megéri nekik hozzájárulni ahhoz, hogy a kert talpra álljon, a következő évben menjen tovább” – magyarázza Frédi. „Mi nem várunk el ilyen elköteleződést.”

Viszont sokkal szorosabb kapcsolattartást, sokkal több energiát kíván tőlük. De úgy érzik, ez fenntarthatóbb és élhetőbb mindenki számára.

„A tag biztos lehet benne, hogy lokálisan és vegyszermentesen termelt, jó minőségű zöldséget kap, én meg biztos lehetek belőle, hogy egyrészt meg tudok élni, másrészt nem dolgozom feleslegesen.”

A kóspallagi csapat külön célkitűzése volt, hogy minél lokalizáltabb rendszert alakítsanak ki. Nem szállítanak Budapestre és nem is tervezik, arra ott vannak mások. A Közösségi Kisgazdaságok Szövetsége, a KÖKISZ a Tudatos Vásárlók Egyesületének platformja, amely összefogja és koordinálja a hasonló magyarországi közösségeket, közöttük a többség jellemzően a fővárosban teríti a termékeit.

Először egymást kell megismernünk

A négyfős csapat – a kezdetekben, a kialakításban kvázi külsősként részt vett Vajas Balázs agrármérnök, a kertészet háttértámogatója is – 2020-ban állt össze.

Az akkor még gyepes, lovak legeltetésére használt terület bérléséről megállapodtak Kóspallag polgármesterével, Plachi Attilával (az ország egyik legfiatalabb, most harminc éves polgármestere), aki nem mellesleg Frédi gyerekkori barátja.

A kezdőtőkét, nagyjából másfél millió forintot összedobták öten. Ebből készült el a kút, az alapok, az eszközök, a fóliasátrak. Ahhoz a vázat úgy „guberálták” Frédi szavaival élve, ingyen hozhatták el egy felszámolt családi gazdaságból.

Besegítettek a falu közmunkaprogramjának koordinálásába, kezdetben együtt is dolgoztak az abban résztvevőkkel, így ők is használhatták az eszközöket.

Komoly pénzügyi tervezéssel indulnak neki minden évnek, hogy megállapítsák a dobozokért kérhető összeget. „Ha nincs nagy anomália év közben, mint egy háború vagy egy energiaválság, akkor elvileg sínen van minden. De így is reziliensebbek vagyunk, mint egy étterem: év elején szinte mindent megveszünk, kézzel és napfénnyel dolgozunk. Nincsenek nagy kilengések” – magyarázza Frédi.

A kóspallagi csapat már-már baráti társaság is, de mint mondják, fontos volt az elején, hogy alaposan megismerjék egymást. „Az emberi tényezőn rengeteg múlik egy ilyen vállalkozásban. Ez nem csak kapálás meg öntözés. Ahhoz, hogy menedzselni tudjuk a dolgokat, a 75 tagunk felmerülő problémáit, mindennek működnie kell, tudnunk kell számítani egymásra. Ez nem egy alkalmazotti viszony, ha valaki nem csinálja teljes erőbedobásból, akkor a megélhetésünket veszélyezteti.”

Sokkal több input

A biointenzív termesztésnek, amit ők itt folytatnak, hatalmas az élőmunka igénye, rengeteg természetes inputra van szükség.

Alapvetően az a cél, hogy felpörgessék a természetet, viszonylag kis területet használjanak intenzíven a termés maximalizálásával – világosít fel az alapokról Frédi. 

Míg egy hagyományos kertészetben vagy háztáji kertben egy ágyásban egy növény van egy évben, náluk van olyan ágyás szabadföldön is, amiben három növény is megél egy szezon alatt. A fóliában pedig szinte mindig három növényt termesztenek egymás után. Így az össztermés több, mint ha egyetlen növény lenne az egész területen.

Emiatt nagy inputra van szükség, ami elsősorban komposztot jelent. Vetésforgót is alkalmaznak az ágyásokban, de mindenekelőtt a legfontosabb a növények ismerete. Hiszen a különböző növények más-más rétegekből vesznek fel tápanyagokat.

„A fekete nadálytő például egy igazán különleges gyomnövény.” – mutatja Frédi – „Nagyon mélyről mobilizál tápanyagokat, és fölhozza olyan szintre, ahol elérhetővé válik más növények számára is.”

Lelkesen egy gyűrött, láthatóan sokat forgatott prospektust tesz elém, amikor rákérdezek, miben kellene még fejlődniük.

„Miben nem?” – kérdez vissza, és mutatja a százezreket vagy akár milliókat is érő kézi gépeket, amelyek támogatnák a munkájukat, de egyelőre csak álom marad a beszerzésük.

Cserébe kézi salátakiszedőt és hosszú botokra drótokból eszkábált talajforgató eszközt mutat. Utóbbiak anyagköltsége nagyjából 200 forint darabonként. Külföldi mintákat ellesve készítették maguknak, hogy a lehető legkíméletesebb módon használják ki a terület adottságait.

„Igyekszünk minél inkább talajkímélő művelést csinálni. Nálunk nincs talajforgatás, mint egy hagyományos kertben, ahol ásnak vagy rotakapálnak. Nálunk itt ez az ásóvilla, amivel éppenhogy fellazítod a talajt.

Ugyanez géppel hatékonyabb lenne és a derekad biztosan hálás is lenne, de a talajod nem feltétlenül.”

Frédi magyaráz: ha a talajszelvényt megfordítod, akkor azok, akik lent szeretnek lenni – legyenek azok baktériumok, gombák, giliszták – felkerülnek a tetejére. Teljesen felborul a természetes talajélet. Másrészt megszűnik a talaj szénraktár-funkciója. A mélyebb réteg felkerül a felszínre, süti a nap és eloxidálódik.

Nem minősített, de bio

Nemcsak a talajt kímélik, a növények sem kapnak vegyszereket, a kártevők ellen is kíméletes praktikákat vetnek be. Komposzttakarást csinálnak, az ágyásokat fóliával takarják le a gyomok ellen.

Persze vannak olyan kártevők, mint az idén nagy fejtörést okozó meztelen csigák, de a Pallagvölgyi Biokertben mindig a növények egészségét tartják szem előtt.

„Néhány kórokozó ellen nyilván muszáj védekeznünk, de csak az ökogazdálkodásban engedélyezett szereket használjuk. Azon belül is vannak változatok, elsők a mikrobiológiai megoldások” – magyarázza Niki, majd Frédi hozzáteszi: ehhez szükség van arra a tudásra, amit a csapat minden egyes tagja az egyetemi képzésein és a tapasztalatok útján szívott magába.

Tudni kell egy adott mikrobiológiai szer használásának ideális körülményeit. Szerinte nagyon sok gazda vagy kistermelő próbálkozik ezekkel, de a nem megfelelő használat miatt nem lát eredményt és ezért az erősebb szerekhez, például rézkénkészítményekhez nyúl.

Gyakran tartanak nyílt napokat, ahol a tagok eljöhetnek a kertbe. A napokban volt legutóbb ilyen családi nap (gyógynövény, gomba és fermentálás témájú) workshopokkal, bográcsozással, csacsisimogatóval. A tagokat ilyenkor körbevezetik a kertben, megnézhetik, mi érik éppen, hogyan állnak a munkálatok. Közben láthatják, valóban nincs kártevőírtás.

 „Megnézik az ágyást és látják a megrágott leveleket, a salátán a földibolhákat, a káposzták felett a káposztalepkéket. Egyértelműen nincsenek kiirtva, együtt élünk velük” – mutatja Niki a sorok között a zöldségeket. Nyilván sokkal jobb lenne, ha ezek a kártevők nem támadnák meg időről-időre a termést, mégis egyfajta dacos büszkeség az, ami kiérződik a szavaiból. Úgy is lehet szép termést elérni, ha néha egy-egy rovar is jóllakik.

A szomszéd telken épp területrendezés folyik, az önkormányzat tájfajtákból álló gyümölcsös telepítését készíti elő. A termést közmunkaprogramban fogják feldolgozni, a tervek szerint az eredmény bekerülhet a jövőben a biokert dobozaiba is.

A közeljövőben szeretnének saját tojást is a dobozaikhoz adni. Frédi határozottan mutatja, hol gondolt elhelyezni nagyjából 300 tojót. Úgy beszél róla, mintha csak egy bokrot akarna a terület sarkába ültetni. De elhiszem neki, hogy gond nélkül megoldják azt is. „Nem háztáji lépték, tudom, de hát maga a kert sem az” – mondja.

Ez másmilyen stressz

Az év munkásabb időszaka már véget ért. Niki szerint az április végétől júliusig tartó szakasz a legintenzívebb, de természetesen mindennapos munkát igényel egy ilyen kert fenntartása, nem is beszélve a heti kiszállításról.

Hétvégén nem dolgoznak: ilyenkor az ügyeletes „csak” fóliákat nyit és zár, reggel-este kinyitja és lezárja az öntözést.

 „Egy átlagos munkahelyen teljesen más természetű stressz ér, mint itt. Ez sem stresszmentes munkakörnyezet, én is ideges vagyok egy-egy viharos éjszaka, hogy mi lesz a fóliasátrakkal” – nevet Niki. „De nagy előny, hogy a vállalkozóként érő stresszek eloszlanak négyünk között.”

„Elégedettek vagyunk, igen. Nem azért jövünk minden nap, mert nincs más lehetőségünk. Ezt szeretjük csinálni, ebben látjuk a perspektívát” – teszi hozzá Frédi.

„Nem akarok külföldön nyaralót vagy nagy lábon élni. Sokkal többet ér a szabadság és az, hogy a szakmámban dolgozhatunk a számomra fontos elvek alapján és ezt mások számára is elérhetővé teszem” – mondja. „Az ilyen munkának sokkal több a hozzáadott értéke, mint egy kilenctől ötig tartó irodai munkának.”

 

Forrás: forbes.hu
Fotó: Belicza László Gábor