A húsmarhafajták közül a charolais bírja legjobban a meleget a világos színe miatt. Kimondottan nyugodt vérmérsékletű, de csontoshús-kihozatalban, karkaszsúlyban és tömeggyarapodásban is megelőzi a legtöbb fajtát.
Marossy László és Gábor édesapja, dr. Marossy László humán orvosként dolgozott, de már a ’80-as évektől foglalkozott sertéshizlalással. A ’90-es években kárpótlási földekre alapozva vásárolt szántókat, és megalapította a NAT-SER Kft.-t, amely jó ideig a Pick Szeged beszállítója is volt. Fiai Keszthelyen szereztek agrárdiplomát, és jelenleg is a családi gazdaságból élnek, húsmarhatenyésztőként.
A telephelyet, ahol jelenleg is gazdálkodnak, 2000 végén vették át 40 kocával és a szaporulattal. 2500-as bennálló létszámmal is dolgoztak, de 2017-ben úgy döntöttek, hogy befejezik a sertéstenyésztést. Ebben a telepen kialakult PRRS-betegség is szerepet játszott, hiszen óriási munka lett volna a mentesítési program kivitelezése, de ennél is többet nyomott a latban, hogy a sertés ára kitartóan gyenge, illetve hullámzó volt. Mivel ilyen körülmények között nehéz tervezni, beruházni, úgy határoztak, hogy másba fognak. Először vegyes húshasznú szarvasmarha-állományt neveltek, de László kis ideig holstein borjakat is hizlalt otthon.
A charolais-ba az Alföldi Állattenyésztési Napokon szeretett bele, és 25 francia származású tenyészüsző vásárlásával kezdtek hozzá a tenyésztéshez.
Bár az elején többet (de a későbbiekben is) áldozni kell(ett) a genetikára, ám ugyanazzal a munkával nagyobb hasznot, több jövedelmet lehet elérni a tenyésztéssel, mint a hizlalással.
A fajtaválasztást pedig az indokolta, hogy a húsmarhafajták közül a charolais bírja legjobban a meleget a világos színe miatt. Kimondottan nyugodt vérmérsékletű, de csontoshús-kihozatalban, karkaszsúlyban és tömeggyarapodásban is megelőzi a legtöbb faját. A telepen három kilogramm körüli napi súlygyarapodást is mértek a hízóállományban.
– Ez egy testépítő marha – magyarázza László –, célpárosítással pedig viszonylag egyszerűen megelőzhetők a nehéz ellések, és mára nagyon sokféle módszerrel lehet vizsgálni a tulajdonság hordozását.
Hazai, lajosmizsei bikájuk is volt, de ami igazán megalapozta a tenyészet homogenitását és sikerét, az egy Charolles-ban vásárolt heterozigóta, szarvatlan tenyészbika, NERON P volt.
Laci szinte „szűz kézzel” vette, de nagyon jól sikerült a választás. A leghíresebb bikájuk az ugyancsak Charolles környékéről származó 35384-es PANINI SC, amely kiváló tulajdonságainak köszönhetően köztenyésztésbe került, és spermája jelenleg is elérhető. Tulajdonosai nagyon büszkék arra, hogy többször is küldtek vissza belőle Franciaországba, amire még nem volt példa.
Bár Panini genetikai értéke megkérdőjelezhetetlen, a hódmezővásárhelyi kiállításon nem kelhet versenyre a szarvval rendelkező, kitelt példányokkal. Más állatokkal azonban több második, harmadik helyezést is elértek már a Marossy testvérek, akik 2016 óta minden alkalommal részt vesznek a rendezvényen. A tavalyi, 31. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon második helyezést ért el a fiatal borjas tehenük.
Tenyészállatokat rendszeresen hoznak Franciaországból, a tenyésztési folyamatot – vagyis a szarvatlan genetika elszaporítását – pedig úgy próbálják gyorsítani, hogy két-három hónap kivételével szinte egész évben a tehenek között vannak a bikák. A nyári elléseket igyekeznek megelőzni, mert a borjak érzékenyek a hőstresszre; de kevésbé szigorúan rendezik össze az ellést, és inszeminálást is végeznek, hogy optimalizálják a vemhességek számát.
A 9,5 hónapos vemhességgel ugyanis jó esetben évi egy borjú a szaporulat a tehenek után.
Néhány éve embrióprogrammal is próbálkoztak. Az eljárás előnye, hogy 4-5, de akár 15 feletti embrió is nyerhető egy jól sikerült „mosásból”, azaz embrióleszívásból, amit már akár az egyéves üszőn is el lehet végezni. A beavatkozást hormonos stimuláció előzi meg, és az inszemináláskor van, hogy 3-4 adag spermát is használnak. A termékenyített embriót hétnapos korban mossák ki, ezután ültetik be a hormonálisan megfelelően felkészített recipiensekbe (azaz béranyákba). Az ő esetükben azonban a 10 embrióbeültetésből csak 2 sikerült, míg az inszeminálás azonos stimuláció mellett közel 62 százalékos vemhesülést eredményezett. (Húsmarha esetében már az 50 százalék is jó arány.)
A szarvatlan genetika előnye a kisebb sérülésveszély és a könnyebb ellési képesség. László és Gábor szerint a piacon is ebbe az irányba billen a mérleg, vagyis könnyebb eladni a jól izmolt, szarvatlan tenyészállatokat. Mint mondják, a szürkemarhatartók is megveszik a charolais tenyészbikát, mivel F1-ben (vagyis első generációban) nagyon jól kombinálódik más állományokkal, és optimálisabb izmoltságot eredményez.
A telepen jelenleg 70 darab A3 (vagyis tenyésztésre javasolt) tehén és szaporulata, a bikaiskolában pedig 13 fiatal bika él.
Bevétel a tenyészállat- és szaporítóanyag-értékesítésből származik, amit a támogatások egészítenek ki. A fiatal tenyészbikák vásárlói tenyészállatonként 750 ezer forintos de minimis támogatást igényelhetnek.
Amikor indultak, A3-as tenyészüszőket és bikákat vásároltak, amelyektől a nőivarú utódokat szinte teljes egészében tenyésztésbe állították. Azóta 33 tenyészbikát is értékesítettek már, ami pedig nem volt alkalmas tenyésztésre, azt hízott marhaként adták el, de még „nem fordult termőre” a beruházásuk. Gábor szerint a tenyésztést szeretni kell, mivel lassú folyamat, amely során tíz évre szóló döntéseket kell hozni.
Mintegy 350 hektár szántón gazdálkodnak, a takarmány legnagyobb részét megtermelik, de legelőjük nincsen, mivel a környéki bérlemények már foglaltak. Gábor most egy vetett legelő kialakításával próbálkozik, közvetlenül a telep mellett. Az új KAP-előírások ugyanis 4 százalék ugaroltatást tesznek kötelezővé, aminek 1 százaléka lehet pillangós, de a többit csak kaszálni és szárzúzni lehet. Ezen szeretnének tavasztól tisztító legeltetést végezni. Bár egyeztettek szaktanácsadókkal, egyelőre senki sem biztos a részletszabályokban.
A telep adottságai nyilván jobban megfeleltek a sertéstartásnak. Nagy munka volt az átalakítás saját erőből, de szép lassan a végére értek. Átépítették az istállókat, hogy gépesíteni lehessen a takarítást, és el lehessen különíteni az állatokat. Tágas kifutókat hoztak létre, hogy az istállózó tartás ellenére minél nagyobb terük legyen. Az állatok csak a legnagyobb viharban, villámláskor húzódnak tető alá. Az ellések folyamatos nyomon követését térfigyelő kamerák segítik.
Tartási módjuk jellegzetessége, hogy a kukorica szárából és leveléből álló csicskurát (kóróbálát) használják alomként.
A minősége a közepes rétiszénának felel meg, de jobban szívja a nedvességet, és többet is esznek belőle az állatok. Ezt jó minőségű fűszénával egészítik ki, amit vásárolnak, az egészségvédő, gyógyító hatása miatt. Emellett saját termelésű, kiváló minőségű lucernaszénát és árpa-, valamint búzaszalmát is használnak.
A tenyészállatok értékelése már születéskor elkezdődik az MCTE (Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete) tulajdonában levő Gulyás-szoftver segítségével.
A fülporcból vett szövetmintát egy írországi laboratórium elemzi, és az eredményeket kék krotáliával azonosítják. Ez több költséges vizsgálatot is kivált. Alkalmas az apaság és betegségmentesség igazolására, segíti a célpárosításokat, de László szerint a gyakorlatban egyelőre csak a töredékét használják ki annak, amit tud.
A tenyészbikákat az MCTE minősíti az üzemi STV-ben mért adatok és a küllemi jegyek alapján, amit ők komplex andrológiai szakvéleménnyel is kiegészítenek az értékesítés előtt. Ez a herék ultrahangos és a sperma mikroszkopikus vizsgálatán alapul.
László nagyra értékeli az MCTE tevékenységét, aminek köszönhetően külföldi tanulmányutakon is részt vehettek a testvérével. A szervezet munkájában maga is részt vesz elnökségi tagként.
Gábor 2017 óta vezeti az Újkígyósi Gazdakört, amely az 1922-ben alapított Keresztény Polgári Olvasókör jogutódjaként jött létre. Az egyesület saját épülettel rendelkezik, amit a ’20-as években emeltek a módos gazdák adakozásából, majd a rendszerváltás után kárpótlás útján igényeltek vissza. A gazdakör közel 50 aktív tagja itt kávézik reggelente, és gyűlik össze minden csütörtökön. Januárban és februárban szakmai előadásokat, júniusban határszemlét, negyedévente pedig összevont névnapi vacsorákat tartanak.
Forrás: Kistermelők Lapja /Czifrik Katalin
Fotó: Medgyesi Milán