Semmi mással nem téveszthető össze az az íz, ami generációk életét édesítette meg a régmúltban. A magyar parasztkonyha egyik legrégebbi édes süteménye volt, amely csíráztatott gabona felhasználásával készítettek télvíz idején. Egy barna színű, fényes tetejű, melaszos süteményféle, édes lepény a csíramálé, amely mára méltatlanul feledésbe merült. De nem Orosházán, ahol egy ember nemcsak a múltat, hanem a jövőt is meglátta benne.
Tóth Bálint Orosházán született és jelenleg is Orosházán él. Szüleitől olyan örökséget kapott, ahol fontos a család, a múlt, a hagyomány tisztelete, az érték megőrzése. Sokat járt külföldre és az utazásai során azzal szembesült, hogy mennyire tisztelik a múltjukat, és mennyire őrzik hagyományaikat más országok népei. Valószínűleg ezeket látnia kellett ahhoz, hogy megértse, amit keres, azt nem messzi vidékeken kell kutatnia, hanem szülőföldjén, Orosházán, egy helyi dologban kell megtalálni a lehetőséget. A csíramálé történetét viszont nehéz volt feltárni, mert a szegények eledele volt, így receptje is szájról-szájra vándorolt, emiatt csak alig volt róla fellelhető írott forrás. A csíramáléval és receptjével Bikádiné Marika néni ismertette meg, akinek örökölt receptje alapján készül a mai napig az orosházi csodálatos ízű, ropogós szélű csíramálé.
A csíramálé és Tóth Bálint találkozásából 2002-ben megszületett egy csíramálé üzem, ahol a mai napig gyártják ezt a csodálatos édességet. Bálint viszont a gyártásnál magasztosabb célt is kitűzött maga elé, méghozzá azt, hogy az orosházi csíramálé olyan hírnévre tegyen szert, amiről mindenkinek a kellemes íz, az egészség, mint viharsarki kuriózum jusson eszébe, felemelve ezzel az őt megillető helyére.
Az üzem már nem ritkaságként gyártja a csíramálét, hanem közkedvelt desszertként, amely a téli esték kedvenc kelléke Orosházán és környékén.
Forrás: Brlázs Róbert, Békés megyei területi felelős